Az albérletben ahol lakok, a szomszédban van egy idős bácsi aki nem veti meg az alkoholt és egy egyedülálló nő akinek van 2 szobacirkáló kutyája,akik szeretettel hugyozzák össze a környéket,jelölnek becsülettel mindent,ha elfeküdnék ott engem is meglocsolnának szorgalmasan. Suliba menet sikerrel rá is léptem az egyik hugy tocsájukra,ami a hidegnek eleget téve szépen meg is fagyott. Olyan leszúrt Rittbergert küldtem egy Axel kíséretével,mint Evgeni Plushenko a 2006os torinói téli olimpián. Mondom hugy az hugy majdnem kutyaszar,ha már bele,illetve ráléptem,szerencsém lesz,az öreg közmondás szerint. Pénz áll a házhoz,irány a lottózó. Be is mentem az egyikhez,gyere Hausmann Viki a szerencsekerekeddel kilövöm a fődíjat, a szovjet gyártmányú volga balelső indexlámpa szimeringgyűrűt. Nem volt ott,vettem egy 200ftos BlackJack-et és tettem egy 200ftos tippmixet. A kaparóssorsjegy nem tett Csányi Sándorrá,de legalább visszanyertem az árát. A mix folyamatban van :) Beállok a sorba hogy beváltom a nyereményt,de egy advent első vasárnapjától felbőszült karácsonyi lázban égő kisnyugdíjas nénikét fogtam ki magam elé. Vett egy kiskegyedetet,begyűjtött mellé egy fürge ujjak című akciódús varró újságot,és ezután kezdődött a móka. Neki bizony kell egy Burda. (megnéztem neten szabás minták vannak benne xD )
-Kérek egy Burdat.
- Nálunk olyan nincs.
-Miért nincs?
-Mert félévente jelenik meg,drága és senki nem veszi.
-Hogy lehet az h nincs?
-Látja így.
Stb stb ment az odavissza,mé' nincs me' nincs,Mikor is a mama felfigyelt Krisztike névtáblájára,ami a ruháján pihent. Te nem az xy-nak vagy az unokája? De igen annak. Itt már tudtam,hogy nem szabadulok,készítettem elő papírt tollat,csaladfát csinálunk Krisztinek,és mellé feljegyezzük Géza bá,Joli nénini, Pistike,Gazsika,Marika stb örökölt és szerzett betegségeit,tanulmányait munkahelyeket. Egy 10 perc várakozás után meg mertem említeni,hogy bizony legyen szíves húzzon már haza,és kösse meg az unokának szánt karácsonyi pulcsit,mert nem csak én hanem már a mögöttünk feltornyosult,ingyen ebédre beállt hajléktalanok sorára kezd emlékeztetni,akik nem éhesek hanem dolguk van és idegesek. Itt jött a szokásos,mi az hogy én pimasz fiatal bele merek szólni a beszélgetésbe. Az eladó csaj is vörösödött már elég erőteljesen,ezért mondta főhősnőnknek,hogy most fejezzék be,majd máskor folytatják. Győzelem,gondoltam magamban. Szarul hittem,mert az érzékeny mamó tudta,hogy mindenki rá vár,ő nem kapott Burda-t,akkor ő most bosszúból elkéri a panaszkönyvet. Itt sírva is fakadtam én is meg a mögöttem álló srác is. 10 perc zokogás után a néni is végzett művével,és távozott. Remélem elszabja pulcsit és három nyaka lesz! Vagy az unoka a friss fölsőjét leeszi pörkölt szafttal! :) egyébként nálatok esik a hó? Mert itt nem tudom megállapítani amíg ki nem írjátok!
