„
Ma kivételesen nem a nyugdíjas társadalom képviselőin lepődtem meg szokásos buszozási rituálémon,hanem a természeti népek viselkedési szokásai égtek bele a retinámba majd onnan az agyamba. Tudatosult bennem,ha nincs fém akkor jó lesz a gyerek is,mondván több gyerek több segély,kevesebb meló. Egy 30 tagú család felszállt a buszra,nagymamától egészen ükunokáig,az átlagéletkor így sem lehet több 40-n
él,mivel a nagyi max 45 éves,és így is több leszármazottal rendelkezik,mint az én családom,még akkor is ha visszamegyünk egész Mátyás királyig. Na ez van szaporodni kell. A fiatal anyuka,aki hugommal egy idős lehet,leellett már vagy öt lurkót köztük egy ikerpárost,akiket épp szoptat. Duplán,egyszerre. Ilyen is van. Melleit élőkapta,mintha otthon lenne(de nem sajátban,hanem az államtól kapottban),először azt hittem 2 defektes,félig leeresztett kakaós zacskó az,de nem ezek bizony emlők... Mondjuk 5 gyerek után mit vár az ember,annyira elhasználódott,hogy örüljön,hogy nem a farzsebbe hordja,vagy nem lép rá. Apuka büszke káromkodással nyugtázza,hogy ezek bizony az ő művei,be is rakja a gyorsan mobilról a muzsikát Pörgős Nyelvű Pityutól a Ha 10 életem volna,mindegyikben vasat nyúltam volna,vagy valami hasonló kaliberűt. Miután 30-40-en kicsodálkoztuk magunkat,hogy ilyen létezik,előkerül a jó öreg bástya kannásbor,a férfiak meghúzzák lányos zavarukban,hogy mindenki őket nézi,de sebaj. Ha lenne ellenőr,kíváncsi lennék melyiknek van jegye. Ha lesz gyerekem,akkor már az oviba is páncélban fog járni.
