Egy átlagos pécsi diák harca a nyugdíjasok ellen

Új év,új remények,mindenki fogadalmakkal ugrik neki friss évnek 1.-jén. Leszokok a cigiről,lefogyok,nem leszek paraszt,jó kedvű leszek,megszólítom xy-t,nem iszok annyit,ilyen apróságok. Ezeknek a 90%-a az első hetekben még pislákol,mint gondolat,utána szarik bele az ember az egészbe,gondolván tavaly sem sikerült idén sem fog. Ez miatt én azt fogadtam meg évekkel ezelőtt,hogy nem fogadok meg semmit. idén kivételt tettem,mondom jó arc leszek buszozásaim során,nem idegeskedek. Sikerült ezt az első buszozásom alkalmavával defektre futattani. Felszállatam Bonyhádon a Pécsre tartó buszra,nem voltunk sokan,díjaztam is. Arra nem számítottam,hogy városon keresztül megy így minden egyes megállónál felveszünk 10-20 nyuggert és diákot. Nem űlt mellettem senki,szabad préda volt a balos,tudtam h nem marad üresen,fel is készültem,hogy kapok valakit magam mellé. Csak ne azt a bácsit légyszi,gondoltam magamban,pedig láttam hogy kinézett magának,úgy nézett rám,mintha egy cikk lennék a Nemzeti Sportban vagy a félmeztelen néni a Blikk hátulján. Gyere fater ülj mellém,nyugtatgattam magam. Oda is jött,nem tévedtem. Kabátja nem mai darab még a 70-80as évek megtépázott társadalom nyomait viselte magán,a nadrágja szintén őskori,de a bőr küllővédő a lábán sem salamander vagy nike termék. Volt nála egy táska is,kopottas, az idő vasfoga párszor megcsócsálta egy-két helyen,de még üzemelt. Szerintem az is a szocializmus alatt készülhetett szovjet mintára,mert ilyet utoljára az ukrán sorozatgyilkos Andrei Chikatilo-ról szólo X polgártárs című filmben láttam. Letelepedett mellém,a kabátot nem vette le,ne is vedd,miért vennéd úgyis elférünk! Táskát a lábára rakta illetve csak rakta volna,ha az enyém nem lett volna magasabban. Nem szólok jó arc vagyok,kibírom. Nem,nem bírtam ki,mivel volt az alján két kis műanyag bizbasz,ami arra jó ha lerakja a földre nem lesz koszos. Nem,tudom mi lehett benne,nem kérdeztem meg,de olyan nehéz volt,mintha olommal bélelt téglágat cipelne,úgy éreztem hogy a vasember ült rá a combomra. Annyira nyomta 2 helyen a lábam,hogy 10 perc után mondtam neki,ne haragudjon de nem bírom tovább,dobjuk ki a ballasztot a léghajóból vagy vegye el az árut,mert nem érzem a lábam,a vérkeringésem leállt,zsibbadok. Rámnézett,és arréb húzta. Nem vette,húzta,hogy a kegyelemdöfést megadja. Biztam benne,hogy pécsig újraélesztem a bal lábam és nem kell húzzam magam után. Sikerült is. Első buszozásom megvolt,reményekkel várom a többit az évben...