A volánnal azért jó utazni,mert mindig tartogat meglepetéseket. Már a várakozás közben fel szoktam idegesíteni magam,mert tudom,hogy a buszozás szar lesz. Ebben sosem csalódok. Biztos pont az életemben. Elsőként szálltam fel,összejött az élet,nem túrt ki senki. Ez jel volt,észre kellett volna vegyem,de a siker mézédes cseppjei,hogy helyet választhatok,megrészegítettek.
Hátul ki is néztem magamnak
egy jóképű kétszemélyest,gondoltam a nyugger láb idáig nem hozza el a tulajt. Hibáztam,a mellettem lévő szabad hely kelt el először a nézelődök között. Én sem vagyok kicsi,de bevonzottan sikerrel egy akkora nénit,hogy a bölcsek kövérében Eddie Murphy,kisbaba hozzá képest. Nem is értem amúgy,idejön,rámnéz,látja,hogy én sem most menekültem etiópiábol,és azt gondolja magában,nem baj csakazértis rád ülök kisgyerek. Rám is ült,nem viccelt,az alváza fele a combomon van. Kaptam cserébe még jó kis izzadság szagot is. Most úgy érzem magam,mint egy agyonvert boxoló. Csak a kezem meg a fejem tudom mozgatni. Viszont egy a jó benne,karambol esetén akkor sem repülök el ebből a pozícióból,ha 120szal nekidurrantunk valaminek frontálisan,vagy bezuhanunk egy szakadékba. Néni"ke" kitölti becsülettel a helyet. Szerintem be is ragadt. Csak tudjak leszállni Bonyhádon.