Kórházban
2012.11.24. 01:46 TotálkárosJános
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://post-ol.blog.hu/api/trackback/id/tr174922593
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Boszikaa 2013.02.14. 08:16:05
Nálunk a rendelőben van ugyanez... utolsó ott tartózkodásom tapasztalatai:
Leülök, szolidan a sarokba, és meghúzom magam. Elvégre egy 38 éves (látszatra makkegészséges) nő vagyok, nincs jogosultságom helyet foglalni az ajtóval szemben, hiszen az ott elhelyezkedő padon már ülnek. Ketten. Az egyik, már végzett, számításaim szerint 20 perce a kb. 30 receptet nézi át. Merthogy azt le kell ellenőrizni. Hátha hibát vétett a doktor úr. Elvégre még túl fiatal erre a posztra. :) A másik, hangosan méltatlankodik. Mennyit kell még várni? Ő már negyed 10 óta itt van!
Bámulok ki az ablakon, és próbálok nem tudomást venni róluk, mikor a méltatlankodó meglát. "Ó, egy alany. Rámnézett, egyetért. Biztosan, hiszen rámnézett."
Odasasszézik. Ugye, kedveske, nagyon sokat kell várni, én meg öreg vagyok, és hát a páromnak kellene gyógyszert íratni, és itt már mindenki bement előttem. Felvilágosítom, hogy az előjegyzett betegek előnyt élveznek, és próbálom rövidre zárni. Nem világosítom fel, hogy gyógyszert íratni igen rugalmasan lehet: felveszed a telefont, Mártika megkérdezi, hogy melyik gyógyszerre van szükség, szuper, félóra múlva jöjjön érte, kitesszük a kartonozóba. Done. Nem kell várni.
Hallgatom a siránkozást, közben a mobilom nyomkodom, és szolidan küldöm az msn-en a páromnak, hogy basszus itt valaki rohadtul büdös, mindjárt hányok. Kár, hogy nem náthám van, hanem légcsőhurutom, ami már majdnem tüdőgyuszi, és alig bírtam elvánszorogni idáig a láztól.
Közben kijön a bennt lévő beteg, a siránkozó bevágódik a rendelőbe, (pedig név szerint szólítanak, dehát neki meg kell szoptatni otthon a kacsákat, vagy mittudomén).
Várok.
20 perc.
Közben rájönnek, hogy nagyon büdös volt a siránkozó, és kinyitják az ablakot, ami a hátam mögött van, majd befújnak egy rahedli légfrissítőt, nos, nekem ez mindkettő elég sokk volt.
Várok.
35 perc.
Hallom a nyomtató berregését, meg Mártikát, ahogy a doki bélyegzőjét csapkodja a receptekre.
Várok.
45 perc.
Közben felhúzom a kabátom, mert szarrá fagytam a kinyitott ablaktól, és köhögőrohamom van a légfrissítőtől, és segítségkérően pillantgatok az ajtóra.
Megjelenik a siránkozó, fiatalokat megszégyenítő gyorsasággel kisuhan a rendelőből, az ajtóban Mártika, fintorogva: kérem várjon még pár percet, ki kell szellőztetnünk ezt a bűzt.
5-6 perc elteltével behívnak, helyet foglalok a jéggé fagyott műbőrszéken.
Nem fázik?
Már nem.
Megjegyzem, ez most kedden volt és mára még magasabb lázam lett, tüdőgyuszi és arcüreggyulladás beszerezve. Thx everyone.
Leülök, szolidan a sarokba, és meghúzom magam. Elvégre egy 38 éves (látszatra makkegészséges) nő vagyok, nincs jogosultságom helyet foglalni az ajtóval szemben, hiszen az ott elhelyezkedő padon már ülnek. Ketten. Az egyik, már végzett, számításaim szerint 20 perce a kb. 30 receptet nézi át. Merthogy azt le kell ellenőrizni. Hátha hibát vétett a doktor úr. Elvégre még túl fiatal erre a posztra. :) A másik, hangosan méltatlankodik. Mennyit kell még várni? Ő már negyed 10 óta itt van!
Bámulok ki az ablakon, és próbálok nem tudomást venni róluk, mikor a méltatlankodó meglát. "Ó, egy alany. Rámnézett, egyetért. Biztosan, hiszen rámnézett."
Odasasszézik. Ugye, kedveske, nagyon sokat kell várni, én meg öreg vagyok, és hát a páromnak kellene gyógyszert íratni, és itt már mindenki bement előttem. Felvilágosítom, hogy az előjegyzett betegek előnyt élveznek, és próbálom rövidre zárni. Nem világosítom fel, hogy gyógyszert íratni igen rugalmasan lehet: felveszed a telefont, Mártika megkérdezi, hogy melyik gyógyszerre van szükség, szuper, félóra múlva jöjjön érte, kitesszük a kartonozóba. Done. Nem kell várni.
Hallgatom a siránkozást, közben a mobilom nyomkodom, és szolidan küldöm az msn-en a páromnak, hogy basszus itt valaki rohadtul büdös, mindjárt hányok. Kár, hogy nem náthám van, hanem légcsőhurutom, ami már majdnem tüdőgyuszi, és alig bírtam elvánszorogni idáig a láztól.
Közben kijön a bennt lévő beteg, a siránkozó bevágódik a rendelőbe, (pedig név szerint szólítanak, dehát neki meg kell szoptatni otthon a kacsákat, vagy mittudomén).
Várok.
20 perc.
Közben rájönnek, hogy nagyon büdös volt a siránkozó, és kinyitják az ablakot, ami a hátam mögött van, majd befújnak egy rahedli légfrissítőt, nos, nekem ez mindkettő elég sokk volt.
Várok.
35 perc.
Hallom a nyomtató berregését, meg Mártikát, ahogy a doki bélyegzőjét csapkodja a receptekre.
Várok.
45 perc.
Közben felhúzom a kabátom, mert szarrá fagytam a kinyitott ablaktól, és köhögőrohamom van a légfrissítőtől, és segítségkérően pillantgatok az ajtóra.
Megjelenik a siránkozó, fiatalokat megszégyenítő gyorsasággel kisuhan a rendelőből, az ajtóban Mártika, fintorogva: kérem várjon még pár percet, ki kell szellőztetnünk ezt a bűzt.
5-6 perc elteltével behívnak, helyet foglalok a jéggé fagyott műbőrszéken.
Nem fázik?
Már nem.
Megjegyzem, ez most kedden volt és mára még magasabb lázam lett, tüdőgyuszi és arcüreggyulladás beszerezve. Thx everyone.
TotálkárosJános 2013.02.14. 15:23:06
:DDDDD Ezen sírok :D Már bocsi,de nem a betegségeden hanem a szitunk röhögök :D
